Szégyellem a visszeres testemet


hol lehet a visszér javítását javítani

Mintha utaznék, mondta, de nem a Peugeot-val, T. Arra gondoltam, hogy egy tó vagyok, mondjuk, mondta, az, amit úgy nevezek, hogy én, az egy tó, s elértem a saját túlpartomat, kilépek a tóból, tehát magamból, vagy valami ehhez hasonló. Csakhogy nem léphetek ki magamból! És mégis.

kommunikatív visszér

Akkor jöttem rá, hogy ez nem is anya, nem, te voltál, Zsuzsa, úristen, mondta, te voltál az, Zsuzsa. Hallottam a hangod: "Az egész testem erogén zóna", mondtad, "érints meg".

visszér kezelésére Szocsiban

Õrület, hogyan hat az elhízás a visszérre mondtál ilyet. Ráadásul a tested nem volt ott, csupán a hangod, az a különös érzéki-megbocsátó hang a sárszegi mûvelõdési ház sivár irodájából, a hangod, ami ráadásul rég elveszett, odaveszett, nem vigyáztál a saját hangodra!

A szakértő válasza

Ezzel kezdõdött. De mi? Mi kezdõdött el?

mely sebész kezeli a visszérbetegségeket

Nem tudnám megmondani, de valami mégis, velem, elkezdett valami történni velem, valami furcsa ügy. Rögtön világos is lett számomra, hogy ez a furcsaság mindent felborít, felkavarja az életem, tébollyá teszi, félnem kellene, mégis úgy éreztem, ünnep van, vagy csak készül lenni, akár Szégyellem a visszeres testemet születésnap, úgy értem, régi, gyerekkori születésnap, amikor végre megkaptam mind a száz gipszkatonát, nevetséges, de tényleg, mondta, valami végsõ nagy ünnep vagy mi az isten, zavartan nevetett, eszembe jutottál, pedig csaltál, nyilván így kellett lennie, született csaló vagy, most mégis te jutottál eszembe, épp te, Zsuzsa, tudtam, megkereslek, vajon élsz-e még, persze miért ne élnél, mondta, túlságosan elõreszaladtam, és összevissza zagyválok terhesség előtt visszeres volt. Ugye emlékszel, jött a csuvas ifjúsági delegáció, velük küldtek le engem a külügybõl Sárszegre, ott vártál bennünket a mûvelõdési ház portájánál, Zengõ Zsuzsa elvtársnõt keresem, mondtam, mondta, hosszú ében hajad a hátad közepét verdeste, két barna szemedben bájos ravaszság, akár egy diáklány, aki egyáltalán nem azonos önmagával, egyetemista koromban fél perc alatt beleszerettem az ilyen hamis csajokba, de a hivatásos diplomata már tudja, mit szabad, mit nem; "tessék, én vagyok", mosolyogtál, mint aki nyíltan közli, hogy kikezdett velem, ám egy pajkos, alig észrevehetõ szemvillanással azt is odasúgja, hogy ne higgy nekem, véletlenül se higgy, nem emlékszem, valaha is lett volna dolgom egy emberben ilyen kettõsséggel, mégis ájultan rád meredtem, maga az Szégyellem a visszeres testemet elvtársnõ?

Berendi Sándor körorvos felesége, mesés és szabályos körötted minden, skatulyából húztak ki, ráadásul ez a Berendi doktor városi tanácstag, ott van a helyi Népfrontban, a Vöröskeresztben, a pártban, õ a legnépszerûbb ember, igazi közösségi lény, hozzá bárki bármikor becsöngethet, s nem csupán, ha beteg van a háznál.

Ezt akkor még persze mind nem tudtam, mondta.

Tweet Akad, aki egész életében küzd teste tökéletlenségével. Nehezen megy az elfogadás. A léleknek könnyebb a takargatás. Vagy mégsem? Elérkezhet az a pont, amikor elegünk lesz a kánikulában viselt nadrágból, kézfejre húzott pulcsiból, napszemüvegből, feszes szájú mosolyból.

Egyébként azt sem, hogy kiküldenek T. Ezért mentem hát vissza Afganisztán, Kína meg talán a lelõtt dél-koreai repülõgép ürügyén, a hangodért meg a gyöngédségedért, mire te ott megragadod a karomat, nagyon biztos lehettél magadban, semmi lágyság és semmi nõiség, rám pirítasz, akár egy õrmester, hogy ne játsszam az eszem.

Majd elsüllyedtem.

Világéletemben lúdtalpas voltam, gyerekfejjel egész nap róttam az utcát, csavarogtam, lúdtalpbetét nuku, honnan is lett volna egy józsefvárosi prolinak vagy inkább álprolinak, az apám ugyanis, a drágalátos apám, akit igazából felettébb szerettem, csak hát õ nehezen viselte, ha az embernek érzelmei vannak, talán feminin dolognak tartotta, nyomdász volt, de már akkor mûvezetõ a nyomdában, azaz fõnök, mi viszont tiszta proliéletet éltünk, apát egyenesen büszkeséggel töltötte el a saját prolisága, anyám meg esküdözött, hogy fingja nincs, apa hova teszi, amit keres, nem kocsmázik, nem kurvázik, habár, habár Nem bírom!

Meg kellett végre mozduljak, mondta.

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Iszonyú érgörcsre ébredtem, taknyom-nyálam összefolyt, mondta, jajgattam, csurgott a verítékem, meg akart pattanni az a rohadt ér, de az istennek se pattant. Ott, T.

Ám ott, a nagy nyelvezés közben egyszerre hihetetlen fényesség támadt, harsonaszó és égi szózat, egy bibliai arkangyal lépkedett végig a fényfolyosón, a kezében kard, ennyi, le sem kellett sújtania, az erünniszek összehúzták magukat és gyáván elpucoltak, az arkangyal meg kivezette a szûz férfit a napvilágra, menj, mondta neki, és õrizd meg Szégyellem a visszeres testemet tisztaságodat, ám a férfi, annak Szégyellem a visszeres testemet, hogy ténylegesen szûz maradt, és mélységes hálát érzett az arkangyal iránt, aki hamarosan eltûnt és soha többé nem került elõ, már képtelen volt megõrizni a tisztaságát, mert megismerte a nõízt, így írta a füzetes szerzõ, mondta, nõíz, olybá tûnt hát, hogy a férfi tényleg belekóstolt a szerelmi bájitalba.

Persze mi az, kérdem én, mondta, hogy szerelmi bájital? Mi az, hogy nõíz? Ne mondják már, hogy az a bizonyos nõíz maga lenne a bájital!

Nem csak a túlsúlyosokat súlytja

Egyáltalán mit akarok folyton az ízekkel? Mese, primitív mese az egész, a képzelet elszabadulása! Jó, jó, az ember néha megengedi magának az efféle kicsapongást, ha szabad így kifejeznem magam, mondta, jó, lecsatolja a pórázt a saját fantáziájáról Ezt csak azért mondom, mondta, mert gyerekkoromban nagyon-nagyon szerettem volna kutyát, a háború után rövid ideig volt is egy ilyen szürke keverék, Pajtás, így hívtuk, csak a gonosz suszter, akinek ott állt a mûhelye a sarkon, s a Pajtás egyszer-kétszer odacsinált az ajtaja elé, megmérgezte, csirkecsontot rakott ki a ficakba, rászórta a mérget, isten bizony, merõ osztálygyûlöletbõl irántunk, amiért odaköltöztünk az úri negyedbe, ilyen alpári volt akkoriban a fekete reakció, de hagyjuk ezt is.

  1. Az edzőnő szerint néhány gyakorlat elegendő ahhoz, hogy formáljuk a testünk ezen részeit, ahová lerakódnak a zsírpárnák.
  2. Éljen mostantól fájdalom és visszerek nélkül! - Schnelle Vena Gel - Varicobooster
  3. Hypothyreosis és visszér

Csak azért mesélem, mondta, hogy tudom, mit jelent lecsatolni a pórázt, a Pajtás így élte meg, mi is a felszabadulást, aznap este is, amikor a mérgezés történt, eleresztettem, ráadásul nem jöttem rá, hogy mérgezett csontot ropogtat a sarokban.

Negyvennégyben, két héttel azután, hogy betöltöttem a tizennegyedik életévemet, apát letartóztatták a nyilasok, érte jöttek, két pribék, szó nélkül velük Szégyellem a visszeres testemet, lehajtott fõvel, némán, az ajkát harapva, mint aki várta már õket, és minden eshetõségre elszánta magát, én nem voltam otthon, a szomszédok mesélték, állítólag a házmester jelentette fel, anya magába roskadt, hetekig nem hallottam a hangját, akkor is a téren lõdörögtem, a Teleki tér volt a hazám, mondta, többnyire csak aludni tértem meg, az ágynemûm csimbókban, ahogy reggel otthagytam, még az iskolából is eltekeregtem, nem vette be a gyomrom, amit naponta hallanom kellett, rákaptam a cigarettára, olcsó, büdös cigiket szívtam, imádtam eltaposni a csikket a cipõm sarkával, hosszan forogtam rajta, mintha valami kártékony rovart passzíroznék szét, mondjuk, mondta, egy májusi cserebogarat, de hol volt már a május!

Dr. Járányi Zsuzsanna PhD egyetemi docens,érsebész,lézeres visszérkezelés

Szégyellem a visszeres testemet jött a csúcspont, az én Enikõm ott az asztalon elkezdett hörögni, Szégyellem a visszeres testemet, vergõdni, ilyesmivel még sosem volt dolgom, megijedtem, hogy baj van, abbahagytam, ettõl eszét vesztette, visszarántotta a fejem, oda magához, de tébolyultan és rosszul, az orrom majd eltört a medencecsontjától, folyt a könnyem, erre ellökött, le a földre, a meztelen seggemet rúgta a csizmás lábával, te állat, üvöltött, te zsidó állat, felkapta az ostort, suhintott, menekültem, felmarkoltam a ruhám, ki, ki innen, utánam köpött és káromkodott.

A lépcsõ alján magamra rángattam a holmimat, és kitámolyogtam a térre. Senki se figyelt rám. Az Enikõ-dolgot soha nem árultam el apának, mondta, se Icának, se senkinek, soha, most se merek belegondolni, apa a dutyiban, röpcédulákat nyomtatott a nyomdában, vagy csak fedezte azt a másikat, aki nyomtatta, ma sem tudom pontosan, én meg ezalatt kinyalom a picsáját egy fasiszta kurvának, mert kíváncsi vagyok a nõízre, kíváncsi, ez hagyján, de élvezem!