Visszér, megszabadulok a saját testemtől. Ezért vizesedik a tested – és így szabadulj meg tőle! | Well&fit

Mintha utaznék, mondta, de nem a Peugeot-val, T. Arra gondoltam, hogy egy tó megszabadulok a saját testemtől, mondjuk, mondta, az, amit úgy nevezek, hogy én, az egy tó, s elértem a saját túlpartomat, kilépek a tóból, tehát magamból, vagy valami ehhez hasonló.

Csakhogy nem léphetek ki magamból! És megszabadulok a saját testemtől. Akkor jöttem rá, hogy ez nem is anya, nem, te voltál, Zsuzsa, úristen, mondta, te voltál az, Zsuzsa. Hallottam a hangod: "Az egész testem erogén zóna", mondtad, "érints meg". Õrület, sosem mondtál ilyet. Ráadásul a tested nem volt ott, csupán a hangod, az a különös érzéki-megbocsátó hang a sárszegi mûvelõdési ház sivár irodájából, a hangod, ami ráadásul rég elveszett, odaveszett, nem vigyáztál a saját hangodra!

Ezzel kezdõdött.

De mi? Mi kezdõdött el? Nem tudnám megmondani, de valami mégis, velem, elkezdett valami történni velem, valami furcsa ügy. Rögtön világos is lett számomra, hogy ez a furcsaság mindent felborít, felkavarja az életem, tébollyá teszi, félnem kellene, mégis úgy éreztem, ünnep van, vagy csak készül lenni, akár egy születésnap, úgy értem, régi, gyerekkori születésnap, amikor végre megkaptam mind a száz gipszkatonát, nevetséges, de tényleg, mondta, valami végsõ nagy ünnep vagy mi az isten, zavartan megszabadulok a saját testemtől, eszembe jutottál, pedig csaltál, nyilván így kellett lennie, született csaló vagy, most mégis te jutottál eszembe, épp te, Zsuzsa, tudtam, megkereslek, vajon élsz-e még, persze miért ne élnél, mondta, túlságosan elõreszaladtam, és összevissza zagyválok mindent.

Ugye emlékszel, jött a csuvas ifjúsági delegáció, velük küldtek le engem a külügybõl Sárszegre, ott vártál bennünket a mûvelõdési ház portájánál, Zengõ Zsuzsa elvtársnõt keresem, mondtam, mondta, hosszú ében hajad a hátad közepét verdeste, két barna szemedben bájos ravaszság, akár egy diáklány, aki egyáltalán nem azonos önmagával, egyetemista koromban fél perc alatt beleszerettem az ilyen hamis csajokba, de a hivatásos diplomata már tudja, mit szabad, mit nem; "tessék, én vagyok", mosolyogtál, mint aki nyíltan közli, hogy kikezdett velem, ám egy visszér, alig észrevehetõ szemvillanással azt is odasúgja, hogy ne higgy visszér, véletlenül se higgy, nem emlékszem, valaha is lett volna dolgom egy emberben ilyen kettõsséggel, mégis ájultan rád meredtem, maga az igazgató elvtársnõ?

Berendi Sándor körorvos felesége, mesés és szabályos körötted minden, skatulyából húztak ki, ráadásul ez a Berendi doktor városi tanácstag, ott van a helyi Népfrontban, a Vöröskeresztben, a pártban, õ a legnépszerûbb ember, igazi közösségi lény, hozzá bárki bármikor megszabadulok a saját testemtől, s nem csupán, ha beteg van a háznál. Ezt akkor még persze mind nem tudtam, mondta. Egyébként visszér sem, hogy kiküldenek T.

2020. év 1. negyedév kérdései

Ezért mentem hát visszér Afganisztán, Kína meg talán a lelõtt dél-koreai repülõgép ürügyén, a hangodért meg a gyöngédségedért, mire te ott megragadod a karomat, nagyon biztos lehettél magadban, semmi lágyság és semmi nõiség, rám pirítasz, akár egy õrmester, hogy ne játsszam az eszem. Majd elsüllyedtem. Világéletemben lúdtalpas voltam, gyerekfejjel egész nap róttam az utcát, csavarogtam, lúdtalpbetét nuku, honnan is lett volna egy józsefvárosi prolinak vagy inkább álprolinak, az apám ugyanis, a drágalátos apám, akit igazából felettébb szerettem, csak hát õ nehezen viselte, ha az embernek érzelmei vannak, talán feminin dolognak tartotta, nyomdász volt, de már akkor mûvezetõ a nyomdában, azaz fõnök, mi viszont tiszta proliéletet éltünk, apát egyenesen büszkeséggel töltötte el a saját prolisága, anyám meg esküdözött, hogy fingja nincs, apa hova teszi, amit keres, nem kocsmázik, nem kurvázik, habár, habár Nem bírom!

Meg kellett végre mozduljak, mondta. Iszonyú érgörcsre ébredtem, taknyom-nyálam összefolyt, mondta, jajgattam, csurgott a verítékem, meg akart pattanni az a rohadt ér, de az istennek se pattant.

További cikkeink a témában

Ott, T. Ám ott, a nagy nyelvezés közben egyszerre hihetetlen fényesség támadt, harsonaszó és égi szózat, egy bibliai arkangyal lépkedett végig a fényfolyosón, a kezében kard, ennyi, le sem kellett sújtania, az erünniszek összehúzták magukat és gyáván elpucoltak, az arkangyal meg kivezette a szûz férfit a visszér, menj, mondta neki, és õrizd meg a tisztaságodat, ám a férfi, annak ellenére, hogy ténylegesen szûz maradt, és mélységes hálát érzett az arkangyal iránt, aki hamarosan eltûnt és soha többé nem került elõ, már képtelen volt megõrizni a tisztaságát, mert megismerte a nõízt, így írta a füzetes megszabadulok a saját testemtől, mondta, nõíz, olybá tûnt hát, hogy a férfi tényleg belekóstolt a szerelmi bájitalba.

Persze mi az, kérdem én, mondta, hogy szerelmi bájital? Mi az, hogy nõíz? Megszabadulok a saját testemtől mondják már, hogy az a bizonyos nõíz maga lenne a bájital!

Egyáltalán mit akarok folyton az ízekkel? Mese, primitív mese az egész, a képzelet elszabadulása! Jó, jó, az ember néha megengedi magának az efféle kicsapongást, ha szabad így kifejeznem magam, mondta, jó, lecsatolja a pórázt a saját fantáziájáról Ezt csak azért mondom, mondta, mert gyerekkoromban nagyon-nagyon szerettem volna kutyát, a háború után rövid ideig volt megszabadulok a saját testemtől egy ilyen szürke keverék, Pajtás, így hívtuk, csak a gonosz suszter, akinek ott állt a mûhelye a sarkon, s a Pajtás egyszer-kétszer odacsinált az ajtaja elé, megmérgezte, csirkecsontot rakott ki a ficakba, rászórta a mérget, isten bizony, merõ osztálygyûlöletbõl irántunk, amiért odaköltöztünk az úri negyedbe, ilyen alpári volt akkoriban a fekete reakció, de hagyjuk ezt is.

Csak azért mesélem, mondta, hogy tudom, mit jelent lecsatolni a pórázt, megszabadulok a saját testemtől Pajtás így élte meg, borz zsírkezelés visszér is a felszabadulást, aznap este is, amikor a mérgezés történt, eleresztettem, ráadásul nem jöttem rá, hogy mérgezett csontot ropogtat a sarokban. Negyvennégyben, két héttel azután, hogy betöltöttem a tizennegyedik életévemet, apát letartóztatták a nyilasok, érte jöttek, két pribék, szó nélkül velük ment, lehajtott fõvel, némán, az ajkát harapva, mint aki várta már õket, és minden eshetõségre elszánta magát, én nem voltam otthon, a szomszédok mesélték, állítólag a házmester jelentette fel, anya magába roskadt, hetekig nem hallottam a hangját, akkor is a téren lõdörögtem, a Visszér tér volt a hazám, mondta, többnyire csak visszér tértem meg, az ágynemûm csimbókban, ahogy reggel otthagytam, még az iskolából is eltekeregtem, nem vette be a gyomrom, amit naponta hallanom kellett, rákaptam a cigarettára, olcsó, büdös cigiket szívtam, imádtam eltaposni a csikket a cipõm sarkával, hosszan forogtam rajta, mintha valami kártékony rovart passzíroznék szét, mondjuk, mondta, egy májusi cserebogarat, de hol volt már a május!

És jött a csúcspont, az én Enikõm ott az asztalon elkezdett hörögni, rengeni, vergõdni, ilyesmivel még sosem volt dolgom, megijedtem, hogy baj van, abbahagytam, ettõl eszét vesztette, visszarántotta a fejem, oda magához, de tébolyultan és rosszul, az megszabadulok a saját testemtől majd eltört a medencecsontjától, folyt a könnyem, erre ellökött, le a földre, a meztelen seggemet rúgta a csizmás lábával, te állat, üvöltött, te zsidó állat, felkapta az ostort, suhintott, menekültem, felmarkoltam a ruhám, ki, ki innen, utánam köpött és káromkodott.

A lépcsõ alján magamra rángattam a holmimat, és kitámolyogtam a térre.

Orvos válaszol

Senki se figyelt rám. Az Enikõ-dolgot soha nem árultam el apának, mondta, se Icának, se senkinek, soha, most se merek belegondolni, apa a dutyiban, röpcédulákat nyomtatott a nyomdában, vagy csak fedezte azt a másikat, aki nyomtatta, ma megszabadulok a saját testemtől tudom pontosan, én meg ezalatt kinyalom a picsáját egy fasiszta kurvának, mert kíváncsi vagyok a nõízre, kíváncsi, ez hagyján, de élvezem!

Erre jön egy õrjítõ visszérgörcs, ami csak a kezdet, de ez így megszabadulok a saját testemtől is igaz, mert minek lenne a kezdete, lehet, hogy épp a vég, mit tudom én, akkor visszér legyen inkább az a tó, ami az én, vagyis az énem, és legyen az, hogy abból én most kilépek; csak azt akarom mondani, mondta, bár egy kicsit belezavarodtam, hogy ott, T.

Vagy mégis?

Kapcsolat Blog bejegyzések A teljesebb élethez sok mindenre kell figyelnie a mai kor érett nőjének, ha csak nem akar nagyanyáink mintáján kukorica hántolás közben a vénasszonyokkal a fiatalságról nosztalgiázni. Szerencsére a tudomány is melléjük állt és sok hasznos tanáccsal tudunk nekik segíteni, hogy es éveikben még aktívak, vonzók és szexuálisan is lenyűgözők lehessenek. Ajánlom blogomat, ha kíváncsi vagy a modern kor asszonyának titkaira Ahhoz, hogy testünk rendben működjön, elengedhetetlen feltétel az akadálymentes keringési rendszer. Mi kell ehhez?

Honnan tudom, amit tudok? Most már mindegy. Másnap reggel ott volt az asztalomon a fax a külügybõl, amelyben a miniszter úr köszönetet mondott az elmúlt négy esztendõ során kifejtett áldozatos tevékenységemért, az itt élõ visszér állampolgárok érdekeinek hatékony képviseletéért, biztosított a jóindulatáról, közölte továbbá, hogy megszabadulok a saját testemtől áprilisi dátummal felment a további munkavégzés alól, és hazarendel.

• A színházi rendező feladata valószínűleg nem egy darab, hanem a társulat megrendezése.
• Az imént olvastam visszább: "A humán eredetű törzsek képesek tartósan megtelepedni az emberi bélrendszerben; a hatásuk is tartós
• Te is elérhetsz hasonló sikereket!
• A bükki füvesember ABC könyve - tudjon róla mindenki | DELUXE MAGAZIN
• Kedves Gábor!

Budapest, a rendszerváltás éve, sk. Visszér voltam, mi tagadás, megérdemeltem. Tudtam pontosan, hogy az igazi életcél: kiönteni a világra magamból, mint egy pici edénybõl, az isteni szeretetet. Mert valahogy az Neki jobban tetszik, lüktetés visszérrel mi egymásra öntögetjük ezt a megszabadulok a saját testemtől szószt, mintha Õ közvetlenül öntené ránk.

Talán az Õ edénye túl nagy, és belefulladnánk, ha leöntene vele? Szóval tudtam, hogy a legszebb dolog szeretetet öntögetni, de úgy hittem, énbelõlem nem kér senki, félresikerült vagyok, suta és hamis, így inkább nem öntögetek. Teremtett volna jobbnak, tisztábbnak, egyenesebbnek, tele szájjal hirdetném az Õ nagyszerûségeit. De így? Gõgös voltam.

Sokszor a vizesedést okoljuk, amikor a mérleg nem azt mutatja, amit látni szeretnénk, és puffadtnak érezzük magunkat. De pontosan mi is az a vizesedés — és főleg: hogyan szabadulhatunk meg tőle? Vizesedésről akkor beszélünk, amikor a szervezet visszatartja a felesleges folyadékot ahelyett, hogy a veséhez juttatná azt. A plusz víz összegyűlik a szövetekben, a szervek és a bőr között, ez pedig duzzanatot okoz. Ez igen kellemetlen lehet, de általában átmeneti, magától megszűnik és nem jelent tényleges súlygyarapodást.

Mint a zenész, aki tudja, hogy tehetséges, de játék helyett azt hangoztatja, hogy amíg nem kap neki megfelelõ hegedût, addig nem is érdemes strapálnia magát. Bezzeg - mondja - ha kapna egy Stradivarit, akkor minden másképp lenne, akkor beindulna, mint a rakéta, izzana, fûtene, hajtana; de így még gyakorolni se érdemes. A zsidó, akit az Úrtól kaptam, nem volt egy Stradivari. Szép volt és jólelkû, szeretett is, de nem volt igazi mélysége, se magassága.

Facebook csoportjaink

Vagy talán csak én nem tudtam kicsalni belõle. Húsz év után ki tudja megkülönböztetni a hegedûst a hegedûtõl? Mennyit rúgódoztam, mennyit berzenkedtem ellene. Nem az volt a bajom, hogy zsidó, ennek nem volt jelentõsége milyen butaságokat mondok: annak mindig van jelentõsége, ha valaki zsidószóval nem ez zavart, hanem hogy férfi.

Íme a legteljesebb lista minden létező betegségről a bükki füvesember, Szabó Gyuri bácsi tollából, ABC sorrendben. Mindenkinek tudnia kell ezekről!

Könyörögtem az Úrnak már azelõtt is számtalanszor, hogy vegye le rólam ezt a jelet, hagyjon futni, engedjen viszsza a józan négynegyedes ritmusba, a rendes kerékvágásos világba.

De nem. Gõgös zenészt hegedûvel büntet az Úr.

Kapcsolódó cikkek

Fiatalok voltunk, éltünk szerelemben, szégyenben. Nem bírtam sokáig: kamaszos ideáljaimat addigra oly sokáig dédelgettem, hogy azoknak senki és semmi nem tudott volna megfelelni. Szakítottam vele. Gyáván, a buszmegállóban, másfél év után.

Az Ön böngészője nem támogatja a javascriptet kérem kapcsolja be a böngésző beállításaiban!

Fölszálltam, õ meg ott maradt a járdán és nézett a busz után tátott szájjal, csak az ádámcsutkája járt le-föl. Mondom az Úrnak: "Uram, én szégyellem ezt a dolgot, nyakamat megnyújtod, mint a zsiráfét, orromat, mint az elefántét, patám kopog, mint a zergéé, úgy bánsz velem, mint Nabukodonozorral, mindenki látja, hogy szõrös vagyok, mindenki hallja, hogy állat vagyok.

Ilyen hülyeséget mondani, hát ez jó! Egy évig bírtam nélküle, öntögetés nélkül, nem szerettem senkit, se szülõt, se gyereket. Mérhetetlen, szorgalmas sivárságban éltem.

Se elõre, se hátra, se nyelni, se köpni. Megszabadulok a saját testemtől a szégyen.

Az ön kérdése

És rájöttem lassan, hogy így még sokkal jobban szégyellem, hogy nem csinálom, mint ha csinálnám. Aztán egy szürke napon a pesti Kossuth Lajos utcán mentem, a Szép utca sarkán várni kellett a lámpánál, fölbámultam a csúnya Hungarotex irodaházra nemrég modernizálták, most valamivel jobbés egy villanásra Jézust láttam a felhõkben.

Nem esküszöm meg, hogy képszerûen is ott volt, de megéreztem, hogy néz.